Belgrád, 2026. január 19. – Aki tegnap este látta a magyar–szerb Eb-rangadót, az nem egy egyszerű vízilabda-meccset nézett, hanem egy kíméletlen túlélőtúrát. A Brandkoktél helyszíni összefoglalója a meccsről, amiről még hetekig beszélni fog a sportvilág.
Dráma a katlanban
A belgrádi aréna tízezer torkából zúgó szerb himnusz és a fülsüketítő füttyszó fogadta a mieinket. Varga Zsolt fiatal csapata azonban úgy kezdett, mint a bajnokok: 3–0-ás rohammal sokkoltuk a házigazdákat. De ami ezután jött, arra nehéz sportszakmai szavakat találni.
Árnyékban harcoltunk
A mérkőzés közepén a kiállítási arány 13–6 volt oda – gyakorlatilag minden második magyar védekezést emberhátrányban kellett megoldanunk.
„Jó ez a szerb csapat, de ma kettővel többen voltak. Ez a világ szégyene, hogy ezt a modern világban meg lehet csinálni” – fakadt ki a meccs után a 4 gólos Nagy Ádám, és szavaival nehéz vitatkozni.
A szerbek kihasználták a „hazai pálya” minden előnyét, és az utolsó negyed előtt már ötgólos hátrányban voltunk. Itt sok csapat összeomlott volna, de a magyar virtus ekkor mutatta meg magát igazán.
A hihetetlen feltámadás
A záró játékrészben a mieink egy 6–2-es rohammal visszajöttek a szakadék széléről. Az utolsó másodpercekben a döntetlenért támadhattunk, és bár a bravúr végül elmaradt (15–14-es szerb győzelem), a tartás, amit mutattunk, többet ér bármilyen pontnál.
Mi jön most? Ki-ki meccs a spanyolok ellen!
Nincs idő a sebek nyalogatására. A képlet egyszerű: kedden (január 20-án) 18:00-kor a világbajnok spanyolok ellen kell győznünk az elődöntőbe jutásért. „Egy olyan csapat, amely tizenkétezer néző előtt ötgólos hátrányból vissza tud jönni, az egy igazán belevaló gárda” – mondta Manhercz Krisztián csapatkapitány, aki szerint a spanyolok igenis verhetőek.